A waldorf a kisebb gyerekeknek a puha, csupaszra nem vetkőztethető, tehátt plüsstestű manókat ajánlja. Öltöztetős-hajas baba már az ovis korúaknak való inkább, akik ha lecsupaszítják, utána fel is tudják öltöztetni a babákat. Kivéve, ha a kisebb gyereknek kistestvére érkezik. Ez esetben sokat segíthet egy csecsemőbaba. (ez érvényes műanyag babára is persze)
Eredetileg úgy gondoltam, Hanna születésekor kapja meg Boró a csecsemőbabáját. Aztán arra jutottam, hogy talán jobb, ha hamarabb, hogy addig is gyakorolhasson, megszokhassa (az új játékokat általában csak kis idő múlva "lakja be", nem rögtön szokott játszani velük). Hozzájárult ehhez a döntéshez az is, hogy anyum ragaszkodott egy műanyag csecseműbaba vételéhez és ajándékozásához, ami miatt volt is némi vitánk, és igazából bánt, hogy nem értette meg és fogadta el az érveimet :(
Visszatérve a csecsemőbabához: a minta 4 különböző szabásminta összedolgozásából született, és nagyon büszke vagyok rá. kicsit hosszú lett a törzse, és rövid a lába, és csecsemőként lehetne a testéhez képest kicsit nagyobb a feje, de ezek ellenére szerintem elég jól sikerült kis darab lett, fix, nem mozgatható végtagokkal, amik viszont határozottan ölelő, illetve hordozott-baba pózban vannak, így remekül lehet magunkra kötözgetni. A méret (kb 40 cm) is pont jó lett egy kétéves gyereknek, az újszülött méret (50 cm) túl nagy lett volna még Borónak (bár kétségkívül rajongana érte). Sokat küzdöttem vele, sokat próbálkoztam az egyedi szabásminta miatt, sok a kézi varrás benne, az arcát sem elsőre sikerült megcsinálni. És a hajról még nem is beszéltem. De örülök, hogy megcsináltam, mert Boró igazán sokat játszik vele, szeretgeti, magára kötözgeti, pelenkázza, szoptatja, sőt, mióta ismét járunk Ringatóra, oda is visszük, és míg én HannaDorkával játszom, ő Rozi babával csinál mindent. Imádnivaló :)
Bejegyzések
