2011. március 1., kedd

Sapka apánknak

Évekkel ezelőtt, talán az első karácsonyunkra kötöttem egy sapkát és egy sálat a férjemnek. A sapka kissé, khm, túl fiatalos lett mára, naaagy bojttal a tetején, meg ki is nyúlt kissé, szóval aktuális volt egy újítás e téren. Mivel az említett sapi ráadásul pár napig nem tartózkodott itthon, ellenben akkor épp bazi hideg volt, viszont családi kimozdulást terveztünk, sürgősen kellett valami megoldás, így született meg ez a sapi. Ugyanazokat a fonalakat használtam, mint a régi szetthez, így a sál passzol hozzá :) (igen, tecsógazdaságos megoldás)

a minta saját, egy ideig egyenesen kötni előbb patentet, aztán simán, majd 5 helyen minden 2. sorban fogyasztani. 



 (a rajongó kifejezés Dorka arcán nem az én művemnek szól, efelől nincs kétségem...)

kötött kiscipő

Ezt még pocakDorka idején kötöttem, Neki. előszálból készült, amit ennél a sapinál is használtam, ráadásul ez  fél szállal készült, hogy ne legyen túl vastag, úgyhogy iszonyú sokszor szakadt el. Viszont nagyon érdekes, mert az összeillesztés nem látszik, simán egymásra teszem a két szakadt véget, és lehet kötni tovább.
Végül sokat nem hordta, mert nyáron lett volna épp jó Rá, de emléknek megmarad. :)

a minta lényegében a Saartjes Bootees, némi módosítással (mert vastagabb volt a fonal, és mert jobban tetszett ez a záródás egy kislánynak)



Katicajelmez

Pénteken a Csanában, ahova Boró jár, farsang lesz. eddig nem sikerült egy ilyen jellegű megmozdulásra sem eljutni, azt hittem, idén még kimarad ez a program nekünk, de nem, nem. Anya törheti a fejét. Első körben gombára gondoltam, De az Borónak nem tetszett, amikor felvetettem a katicajelmezt, sokkal lelkesebb lett.
És lőn.

igazán büszke vagyok, mert kerek 0 forintból oldottuk meg a jelmezt: a harisnya egy én régi harisnyám, kissé méretre igazítva, a fölső egy örökölt, kissé nagy darab, de a célnak tökéletesen megfelel, a csápok hajpántra csavart pipaszurkából vannak. A páncélt régről maradt nem túl  minőségű filcből varrtam, két réteg, hogy legyen némi tartása is. A pöttyök ráhelyezésésben Boró is lelkesen segített, kerestünk katicabogarat ábrázoló képeket, és próbálgattuk. A fránya pöttyök néha elmenekültek, néha az egyik oldalra menekültek, majd középre sorakoztak, de végül megtalálták a helyüket :) (jó móka volt).

Szerintem irtó cuki lett a kis katicám :)





2011. február 8., kedd

babapulcsi

Kötöttem Boró Csecsemőbabájának (Rozi) egy pulcsit, maradék vastag szürke fonalból, amiből még évekkel ezelőtt kötöttem apájának sapkát és sálat. A minta egy norvég csillagminta sk festésű (ételfestékkel) rózsaszín Rikker fonalból. nagyon jó lett, Borónak is nagyon tetszett, le is adta a rendelést magának egy ugyanilyenre.
Jó kis haladós volt, 6-os tűvel kötöttem (de elég lett volna 8-assal is, a gyerekpulcsi azzal készül).

Arra gondoltam, nem pulcsit, hanem mellényt, vagy rövid ujjú pulcsit kötnék Neki, azt tovább tudná használni...
ezek a minták tetszenek:
http://moonarts.com/blog/free_patterns/pages/cotton-candy-print.htm
http://www.ravelry.com/patterns/library/icutie

tervben

tanakodom, melyik legyen a befutó...

2011. február 1., kedd

Recycling - férfiingből

Családunkban sok elhasznált férfiing halmozódik... illetve nálam köt ki a család elhasznált ingállománya :) Jó mintájúak, jó anyagúak, nincs szívem kidobni. Kicsit utánanéztem, miket is lehet ezekből alkotni, és meglepően sokmindent...

kislányfölsőt
buggyos ujjú ruhácska( részletes leírás itt )
ruhácska még
és még
pántos kislányruha
még egy
még egy 
és még
női blúz
női miniruci (hálóing?)
női fölső 
több variáció Danától


pizsama pólóból
még egy pizsi
és még egy

úgyhogy tervbe is vettem néhány apaing szétkaszabolását :)

2011. január 28., péntek

Csecsemő baba

Közel áll hozzám a waldorf pedagógia. Az egésszel a waldorf-babákon keresztül kerültem kapcsolatba, aztán ahogy egyre jobban megismertem, egyre több elemével értettem egyet. Hiszem, hogy fontos, hogy a gyerekeket természetes anyagú, lehetőleg kézzel készített, egyszerű játékok vegyék körül, amiket pillanatnyi hangulatuk szerint "használhatnak". EZ nem jelenti, hogy nincs nálunk műanyag baba (de, Boró megtalálta a húgom gyerekkori életnagyságú csecsemőbabáját, ami majdnem akkora, mint ő, azóta Fülöpke állandó játszótárs), vagy  más gyári játék, de igyekszem minél több szép játékot magam elkészíteni.

A waldorf a kisebb gyerekeknek a puha, csupaszra nem vetkőztethető, tehátt plüsstestű manókat ajánlja. Öltöztetős-hajas baba már az ovis korúaknak való inkább, akik ha lecsupaszítják, utána fel is tudják öltöztetni a babákat. Kivéve, ha a kisebb gyereknek kistestvére érkezik. Ez esetben sokat segíthet egy csecsemőbaba. (ez érvényes műanyag babára is persze)
Eredetileg úgy gondoltam, Hanna születésekor kapja meg Boró a csecsemőbabáját. Aztán arra jutottam, hogy talán jobb, ha hamarabb, hogy addig is gyakorolhasson, megszokhassa (az új játékokat általában csak kis idő múlva "lakja be", nem rögtön szokott játszani velük). Hozzájárult ehhez a döntéshez az is, hogy anyum ragaszkodott egy műanyag csecseműbaba vételéhez és ajándékozásához, ami miatt volt is némi vitánk, és igazából bánt, hogy nem értette meg és fogadta el az érveimet :(

Visszatérve a csecsemőbabához: a minta 4 különböző szabásminta összedolgozásából született, és nagyon büszke vagyok rá. kicsit hosszú lett a törzse, és rövid a lába, és csecsemőként lehetne a testéhez képest kicsit nagyobb a feje, de ezek ellenére szerintem elég jól sikerült kis darab lett, fix, nem mozgatható végtagokkal, amik viszont határozottan ölelő, illetve hordozott-baba pózban vannak, így remekül lehet magunkra kötözgetni. A méret (kb 40 cm) is pont jó lett egy kétéves gyereknek, az újszülött méret (50 cm) túl nagy lett volna még Borónak (bár kétségkívül rajongana érte). Sokat küzdöttem vele, sokat próbálkoztam az egyedi szabásminta miatt, sok a kézi varrás benne, az arcát sem elsőre sikerült megcsinálni. És a hajról még nem is beszéltem. De örülök, hogy megcsináltam, mert Boró igazán sokat játszik vele, szeretgeti, magára kötözgeti, pelenkázza, szoptatja, sőt, mióta ismét járunk Ringatóra, oda is visszük, és míg én HannaDorkával játszom, ő Rozi babával csinál mindent. Imádnivaló :)





2010. december 26., vasárnap

Karácsony

Az idei Karácsony nagyon kedves volt... Boró helyes főleg SK ajándékot és könyvet kapott tőlünk, és láthatóan élvezte a nyüzsit, meg a hangulatot ami a Szentestével járt. Dorka meg imádta a csomagolópapírokat. 

Sokat tanakodtam, mi legyen a körítés a Karácsony körül, kezdtem december elején a Betlehemes történetet, csináltunk sóliszt gyurmából figurákat, néztük ahogy szárad a konvektoron, Borónak nagyon tetszett a kisbaba, azonban egy óvatlan ablaknyitásnál ezek lepotyogtak és széttörtek, és nem volt lelkierőm újakat gyártani. Jövőre veszünk kis fa figurákat Sziltől, az lesz az adventi naptár is, merthogy idén az is elmaradt... volt némi próbálkozás kis fagyöngyökkel, de Boró csak a fűzést értékelte, és nem értette, miért nem lehet többet fűzni egyszerre... Csoki ugye nemigen jöhet szóba nálunk, szóval marad ez a megoldás, miután a waldorf jellegű babacsalád kissé melósabbnak bizonyult, mint gondoltam, s így feladtam az sk Betlehem tervét. Vagy nekikezdek augusztusban. 



Boró tehát kapott egy babacsaládot, waldorf-baba fejjel, filc testtel, kord ruhákkal, meg mágneses filc halacskákat pecabottal, tokban (fotó még nem készült). Ez utóbbi Apája műve volt, nagyon élvezte a varrogatást-festegetést :)






A babacsalád... jól kiterveltem, hogy Boró majd tud velük játszani, a mi családunkat kapja meg. nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. a karok pipaszurka-drótosak, gyapjú van rájuk tekerve, mozgathatók (csak akkor orra buknak, így nem ajánlott) Alul nincsenek lezárva, így ujjbábként is funkcionálnak (csak akkor átalakul a súlypontjuk, így szintén nem ajánlott :D). Boró nagyon szeretgette őket, rendszeresen kiosztja mindenkinek a saját figuráját, de igazából mást eddig nem játszott vele :( Pedig reméltem, hogy segít Neki levezetni a feszültséget, amit a kistesó és az idegbeteg szülők jelentenek... na, majd meglátjuk.




Ja, és a lányok kaptak még kis katicabogaras csatot is, ez is sk ragasztás :)






A menü a tavalyi volt: tejszínes körtekrémleves (nyammmm), aszalt szilvás-gesztenyés pulykamell baconba tekert csirkemájjal, vörösborban sütve, zöldségekkel és krumplipürével, desszertet viszont újítottam, kipróbáltam egy holland mandulatorta receptet (amit évek óta kutatok, akinek megvan az ABN AMRO Bank repiajándékának receptje, ne kíméljen!!!), nem is lett rossz. Tejszínhabot szerettem volna hozzá, Bourbon vaníliával, de épp egy picit túllőttem a célon, és édes vaj lett belőle. Isteni volt a másnapi kávénkba! :D






AJándékba idén nem sok SK készült, a férfiaknak egy fűszeres gyomorkeserű, mely inkább a szép mint a jó kategóriába tartozik, jobb lett volna a bevélt ágyas mézes pálinkát gyártani...






Karácsony körül még egy kreatívságom akadt: fejbe vettem, hogy a lányok hasonló ruhában legyenek. volt mindkettőjüknek egy helyes fehér fölsője, és egy piros kord szoknya. Teszveszeltem egy másikat, ami azonban elég kopott és tök más piros volt :(. de jött a remek ötlet: fessünk! Szóval egy délután nekiláttam, és szoknyát főztem a fazékban. A végeredménnyel tökéletesen elégedett vagyok, ím:






és akcióban:




Mindenkinek Áldott, Békés Karácsonyt kívánunk!

2010. december 12., vasárnap

Manósityak

Ezt a sapka-sál együttest még évekkel ezelőtt magamnak kötöttem, egy pár ötujjas kesztyűvel együtt. Tavaly télen átalakítottam Borónak, mert egyrészt Neki lényegesen jobban áll, másrészt jobban ki is használja, ehhez az overáljához tökéletesen passzol. A sál maradt az eredeti méret, így jóóóó hosszú, de legalább tutira melegít. Szerintem irtó édes benne :)

(Tavalyi képek)



2010. november 18., csütörtök

gabonakolbász lilakáposztával

Ma aannnyyira tutit csináltam, hogy le kell írnom :)

adott volt egy kis fej lilakáposzta, amiért drága férj (aki épp itthon halódik tüdőgyulladással) nem igazán lelkesedett. De kell a vitamin felkiáltással ma mégis nekiláttam.
kis olajon, pici vízzel, sóval pároltam, tettem rá egy kanálnyi barnacukrot és egy pici balzsamecetet. A végén egy almát rávagdostam, összepároltam vele. NAgyon finom lett.
És a gabonakolbász.  Hát, ezt nagyon szeretjük családilag, csak az ára rettent el rendszeres fogyasztásától... találtam egy receptet KatAnyakánál, és ennek alapján dolgoztam, annyi különbséggel, hogy én bulgurt tettem bele (az tuti a férjnél is, inkább nem kockáztattam, ha már reformkaját kap megint szegény feje), és az több olajat vett fel, különben fojtós volt kissé.

Még Boró is bekebelezett egy egész tányérral, azért ez elég jó fokmérő mifelénk :D

vacsorára pedig még egy kis vajat tettem hozzá, és házi (lepényre sikerült) sütésű kenyérrel ettük. nyammnyamm.

jót tesz nekünk a ház fejének itthonléte :)