horgolt bagoly

Apa bagoly-, és lánya UHU-mániájából kiindulva férjem szülinapjára horgoltam egy gömb-baglyot. kicsit nagyobb lett, mint terveztem, azóta Boró már birtokba vette. Vicces, mert az egyik kedvenc mesekönyvében egészen hasonlóan néz ki a bagoly (Borókául: UHU!!!)

simán horgoltam egy labdát, gyapjúval töltöttem, a szemeket, csőrt, szárnyakat külön horgoltam, és rávarrtam.

szerintem inkább verébnek néz ki amúgy :)

kötött cicanadrág

Mivel a múlt hét második felét gyermekem apjának betegsége miatt kényszerkaratéban töltöttük édesanyámnál, végre sikerült befejezni több régóta folyamatban levő munkát. mmm... nem rossz azért, ha van, aki figyeljen a kis örökmozgó utódra, míg te foglalkozhatsz mindenféle jó dologgal :)

A fagyos tél beköszöntével egyre sürgetőbbé vált a meleg ruhák beszerzése. Mivel tapasztalataim szerint a textilpelus hamarabb hajlamos elereszteni magát (és tartalmát), ha harisnya van a deden, gondoltam, kipróbáljuk ugyanezt kicsit szellősebb kivitelben. Mivel éjszakára mostanában váltottunk gyapjúkülsőre, így erre az anyagra esett választásom, a kiinduló leírás egy kötött gyapjúkülső, úgynevezett longies volt. Én nem körben kötöttem, mert varrni kevésbé utálok, mint sok tűvel szenvedni, és kissé alakítottam is a mintán, mert a fonal, amit használtam, kicsit vastagabb volt a leírásban megadottnál (csodaszép bordó Mözsi kétágú pihepuha fonal)

ma be is vetettük itthonra, Épp jó a mérete, jó melegnek tűnik, overál alá különösen nagyon jó lesz :)

kötött sapka, sál

Még régebben akció volt az Aldiban, ott vettem mindenféle átmenetes színű zoknikötő fonalat. Egész magas gyapjú tartalommal, így remélhetőleg jó meleg is.
Ebből kötöttem Borónak egy őszi sapi-sál együttest, viszont mire kész lett, már a vastag poláros sapik korát éltük, így nem sokat volt használatban. remélem, tavasszal azért többet tudjuk használni. A sapiba valami bélést szerintem azért fogok varrni, mert így elég kis szellős lett.
3-as tűvel kötöttem, de elbírt volna még kisebb tűt is a fonal. Soha többet ilyen vékony fonallal nem dolgozom...

(fotók hétvégén várhatók)

manó - redelésre :)

És, örömmel és nem kis büszkeséggel jelentem: elkészült az első manó, melyet nem magamnak (na jó, Borónak) készítettem, hanem RENDELÉSRE! Egy kedves fórumtársam kérdezte meg, nem varrnék-e... én meg némi gondolkodás után igent mondtam. Érdekessége, hogy ez bizony egy orros manó.

Szerintem aranyos lett, és a hírek alapján az új kis gazdája is örült Neki. :)

horgolt labda

Ha már úgy belejöttem a nagy horgolgatásba, horgoltam egy szivárványszínű babzsák-labdát. Rizzsel van töltve, lehet jól gyűrögetni, gyömöszölni, rágcsálni. Mindezek meg is történtek vele pár napon belül :)

horgolt egérke

Régi terv volt az is, hogy majd míg itthon leszek a babóval, megtanulok horgolni. Jelentem, terv (nagyjából) teljesítve, kész az első horgolt állatka.

az feneke a hatos-szabály alapján (minden körben 6-tal szaporítunk) alapján készült, 42 szem lett a legnagyobb kör. utána pár 42 szemes kör után elkezdtem fogyasztani: minden 6. szemet fogyasztottam, így csúcsos lett a pofija.
a fonal tiszta pamut, 4-es tűvel horgoltam. Cincog is: egy kindertojásbelsőbe pár szem gyöngyöt tettem, ezt bele az egérpocakba, majd gyapjúval töltöttem ki a hézagokat.
A füle sima körbehorgolás.

A kisasszony reggel megkaparintotta, és nagyon tetszett Neki is, a kedvéért életében először megállt kapaszkodás nélkül :)

Waldorf-manó

tádádám...

egyik nagy álmom vált valóra ezzel a manóval...
köszönet érte Mályvacsiga Szilvinek, a Mamaminak, és a lelkes babavarrókörös anyukáknak.

Igen lassan készült el, de azért Boróka első szülinapjára meglesz. Én nagyon szeretem, és nagy szeretettel készítettem kicsi szemem fényének. Remélem jó anyukája lesz... :)

a története pedig:
már évekkel ezelőtt (értsd: kb 10 éve) a Mesterségek Ünnepén láttam először w-babákat. Szerelem volt első látásra, de irtó drágák voltak (főleg az akkor zsebpénz-mértékű anyagiaimhoz)... Minden évben megcsodáltam őket, és fájó szívvel mondtam le róluk... Aztán tavaly előtt épp augusztus 20-án lett kétcsíkos a tesztem, és aznap mentünk a Várba, Mesterséget ünnepelni. Akkor elhatároztam, hogy kerül, amibe kerül, most veszek egy ilyen babát, a gyermekemnek. És nem találtam. Az egész vásárt bejártuk kétszer, és nem találtuk a készítőt. Teljes elkeseredés volt.
Aztán itt a Mamamin megtaláltam Szilvit, a babáival, fel is vettem Vele a kapcsolatot, de az események máshogy alakultak... A történet befejező epizódja pedig az őszi, első babavarráson, nálunk kezdődött.