Waldorf-manó

tádádám...

egyik nagy álmom vált valóra ezzel a manóval...
köszönet érte Mályvacsiga Szilvinek, a Mamaminak, és a lelkes babavarrókörös anyukáknak.

Igen lassan készült el, de azért Boróka első szülinapjára meglesz. Én nagyon szeretem, és nagy szeretettel készítettem kicsi szemem fényének. Remélem jó anyukája lesz... :)

a története pedig:
már évekkel ezelőtt (értsd: kb 10 éve) a Mesterségek Ünnepén láttam először w-babákat. Szerelem volt első látásra, de irtó drágák voltak (főleg az akkor zsebpénz-mértékű anyagiaimhoz)... Minden évben megcsodáltam őket, és fájó szívvel mondtam le róluk... Aztán tavaly előtt épp augusztus 20-án lett kétcsíkos a tesztem, és aznap mentünk a Várba, Mesterséget ünnepelni. Akkor elhatároztam, hogy kerül, amibe kerül, most veszek egy ilyen babát, a gyermekemnek. És nem találtam. Az egész vásárt bejártuk kétszer, és nem találtuk a készítőt. Teljes elkeseredés volt.
Aztán itt a Mamamin megtaláltam Szilvit, a babáival, fel is vettem Vele a kapcsolatot, de az események máshogy alakultak... A történet befejező epizódja pedig az őszi, első babavarráson, nálunk kezdődött.