HannaDorka Manója

Kicsi lányom ma egy éves :)
ahogy annak idején Boró, Ő is egy manót kap ajándékba, lila-mályva színben, ami nagyon illik hozzá (igen, az álommanója is nagyon hasonló lett, csak fordítva a színek)
Ennek most más teste lett, mint az eddigieknek, melósabb volt, de nekem nagyon tetszik.

miért is alszunk mi együtt?

hát, nagyjából ugyanezért:
http://www.youtube.com/watch?v=_ST0G4j3f2g&feature=player_embedded#at=162

:)

horgolt virág-csörgő

Van egy ismerősöm, akivel nagyon különleges a kapcsolatom. A kialakulása is érdekes volt, és a mai napig sokszor kapok Tőle nagy lelki ajándékokat. Közvetetten és közvetlenül is nagyon nagyban Neki köszönhetem, hogy sikerült Dorkát megszülni (VBAC témakörről itt bővebben olvashat, akit érdekel).

Ősszel született meg 4. gyermeke, háborítatlanul, szépen. Kis fehér cipőt szerettem volna kötni Neki, aztán ez elmaradt, többek között azért, mert azóta nem sikerült találkozni, másrészt pedig mivel rájöttem, hogy valószínűleg sokkal jobban köt, mint én :). Arra viszont emlékeztem, hogy horgolni nem tud (nos, ez is változott időközben, de sebaj), szóval e mellett a technika mellett döntöttem. Valami viszonylag hasznosat és viszonylag természeteset szerettem volna. Már rég terveztem, hogy egy csörgő-virágot gyártok, nosza, itt volt a remek alkalom.

szerintem nagyon helyes lett. Dorka legalábbis elég hamar lerohanta a cuccot.

Catania fonalból készült, rövidpálcákkal, szemre szaporítva-fogyasztva a szemeket. Gyapjúval tömtem, belsejébe kis csörgő került, ami egy tönkrement plüss csörgőkéből származott.
(Felhívás: ha valakinek vannak ilyen kincsei (kis csörgős plüssök, játékok), és csak kidobná, kérem, küldje el!!!!!!!!)

(A képeket is Verától kaptam, ez látszik is a minőségén.)

Hordozós kabát

Ezt sem most csináltam... viszont most is ugyanannyit használom, ha nem többet, mint két éve, mikor Boró volt hátibaba (óóó, elérzékenyülős szmájli). Aktualitásához hozzátartozik, hogy egy kedves ismerősömnek rég ígérgetem a képeket róla.

SZóval mi ugye hordozzuk a gyerekeket. Ez egy gyerekkel jó volt, mert könyebb a közlekedés, ha csak a praktikus oldalát nézzük a dolgoknak. Két gyerekkel - nekem - létszükséglet. El sem tudom képzelni, hogy rohangáltam volna Boró után a játszón, az utcán motorral száguldván, vagy akárhol, ha egy batár kocsit kell tolnom, őriznem közben. Szóval nekünk nagyon bejött a dolog.

Télen egy nagy probléma akad ezzel: az öltözködés. Vannak erre mindenféle remek megoldások, a külön öltözködéstől a hordozótakarón át a közös kabátig. Még nem járó gyerekkel szerintem ez a legjobb megoldás, melegítitek egymást, tuti nem fázik a picur, jobban érzitek is egymás rezdüléseit, jelzéseit. ÉS, ami most igazán fontos szempont: a kisebbikre csak egy sapkát húzok, és mehet is a hátamra, nincs vesződés overállal, takargatással, semmivel. Ellenérv szokott lenni a jaj, nem látom így a gyereket, nos, erre egy kis kozmetikai tükröt használok visszapillantóként, tökéletesen funkcionál.

A kabát alapja egy Tecsós 1500 Ft-ra leértékelt pufikabát, amibe két réteg polárt toldottam be. Mivel így kissé szellősnek éreztem a baba nyakánál a megoldást, varrtam rá egy plusz csövet, aminek a tetejébe behúztam egy gumit, és rátettem egy húzóbigyót (nem tudom, mi a neve, amit benyomsz, és akkor tudod csúsztatni, ha kiengedet, ott marad). Nem vagyok túl profi varrónő, belülről ez látszik is, de kívülről nem annyira, plusz a gyakorlatban tökéletesen működik a dolog, és ez a lényeg.

Dorkával talán még nincs is kép, így néhány régi kép következik. (azóta sokkal szebb vagyok ám, és van egy sokkal csinibb sapim is, szóval lesznek új képek :D)

Csat-tartó

Ha az embernek lányai vannak, előbb-utóbb elárasztják a különböző kis haj-biszbaszok, csitcsatok, miegyebek. ezek rendszerezésére láttam egy nagyon jó ötletet, egy lógós szalagot, amire rá lehet csattintani a használaton kívül lévő csatokat.

filcből készült, kézzel varrva az egész.

Sapka apánknak

Évekkel ezelőtt, talán az első karácsonyunkra kötöttem egy sapkát és egy sálat a férjemnek. A sapka kissé, khm, túl fiatalos lett mára, naaagy bojttal a tetején, meg ki is nyúlt kissé, szóval aktuális volt egy újítás e téren. Mivel az említett sapi ráadásul pár napig nem tartózkodott itthon, ellenben akkor épp bazi hideg volt, viszont családi kimozdulást terveztünk, sürgősen kellett valami megoldás, így született meg ez a sapi. Ugyanazokat a fonalakat használtam, mint a régi szetthez, így a sál passzol hozzá :) (igen, tecsógazdaságos megoldás)

a minta saját, egy ideig egyenesen kötni előbb patentet, aztán simán, majd 5 helyen minden 2. sorban fogyasztani. 

 (a rajongó kifejezés Dorka arcán nem az én művemnek szól, efelől nincs kétségem...)

kötött kiscipő

Ezt még pocakDorka idején kötöttem, Neki. előszálból készült, amit ennél a sapinál is használtam, ráadásul ez  fél szállal készült, hogy ne legyen túl vastag, úgyhogy iszonyú sokszor szakadt el. Viszont nagyon érdekes, mert az összeillesztés nem látszik, simán egymásra teszem a két szakadt véget, és lehet kötni tovább.
Végül sokat nem hordta, mert nyáron lett volna épp jó Rá, de emléknek megmarad. :)

a minta lényegében a Saartjes Bootees, némi módosítással (mert vastagabb volt a fonal, és mert jobban tetszett ez a záródás egy kislánynak)

Katicajelmez

Pénteken a Csanában, ahova Boró jár, farsang lesz. eddig nem sikerült egy ilyen jellegű megmozdulásra sem eljutni, azt hittem, idén még kimarad ez a program nekünk, de nem, nem. Anya törheti a fejét. Első körben gombára gondoltam, De az Borónak nem tetszett, amikor felvetettem a katicajelmezt, sokkal lelkesebb lett.
És lőn.

igazán büszke vagyok, mert kerek 0 forintból oldottuk meg a jelmezt: a harisnya egy én régi harisnyám, kissé méretre igazítva, a fölső egy örökölt, kissé nagy darab, de a célnak tökéletesen megfelel, a csápok hajpántra csavart pipaszurkából vannak. A páncélt régről maradt nem túl  minőségű filcből varrtam, két réteg, hogy legyen némi tartása is. A pöttyök ráhelyezésésben Boró is lelkesen segített, kerestünk katicabogarat ábrázoló képeket, és próbálgattuk. A fránya pöttyök néha elmenekültek, néha az egyik oldalra menekültek, majd középre sorakoztak, de végül megtalálták a helyüket :) (jó móka volt).

Szerintem irtó cuki lett a kis katicám :)