Hordozós kabát

Ezt sem most csináltam... viszont most is ugyanannyit használom, ha nem többet, mint két éve, mikor Boró volt hátibaba (óóó, elérzékenyülős szmájli). Aktualitásához hozzátartozik, hogy egy kedves ismerősömnek rég ígérgetem a képeket róla.

SZóval mi ugye hordozzuk a gyerekeket. Ez egy gyerekkel jó volt, mert könyebb a közlekedés, ha csak a praktikus oldalát nézzük a dolgoknak. Két gyerekkel - nekem - létszükséglet. El sem tudom képzelni, hogy rohangáltam volna Boró után a játszón, az utcán motorral száguldván, vagy akárhol, ha egy batár kocsit kell tolnom, őriznem közben. Szóval nekünk nagyon bejött a dolog.

Télen egy nagy probléma akad ezzel: az öltözködés. Vannak erre mindenféle remek megoldások, a külön öltözködéstől a hordozótakarón át a közös kabátig. Még nem járó gyerekkel szerintem ez a legjobb megoldás, melegítitek egymást, tuti nem fázik a picur, jobban érzitek is egymás rezdüléseit, jelzéseit. ÉS, ami most igazán fontos szempont: a kisebbikre csak egy sapkát húzok, és mehet is a hátamra, nincs vesződés overállal, takargatással, semmivel. Ellenérv szokott lenni a jaj, nem látom így a gyereket, nos, erre egy kis kozmetikai tükröt használok visszapillantóként, tökéletesen funkcionál.

A kabát alapja egy Tecsós 1500 Ft-ra leértékelt pufikabát, amibe két réteg polárt toldottam be. Mivel így kissé szellősnek éreztem a baba nyakánál a megoldást, varrtam rá egy plusz csövet, aminek a tetejébe behúztam egy gumit, és rátettem egy húzóbigyót (nem tudom, mi a neve, amit benyomsz, és akkor tudod csúsztatni, ha kiengedet, ott marad). Nem vagyok túl profi varrónő, belülről ez látszik is, de kívülről nem annyira, plusz a gyakorlatban tökéletesen működik a dolog, és ez a lényeg.

Dorkával talán még nincs is kép, így néhány régi kép következik. (azóta sokkal szebb vagyok ám, és van egy sokkal csinibb sapim is, szóval lesznek új képek :D)