Szülinap, torta, csomagolás..

Kicsi unokaöcsénknek és egyben keresztfiunknak egy éves szülinapját ünnepeltük a minap. Az ajándékok különösebben nem voltak egyediek (IKEA rulez), így a csomagolás-fronton próbáltam kibontakozni...

íme Kroki és Breki:

És egy kép a tortáról, mert szerintem nagyon vagány fiús lett a díszítése:

KicsiPoi

Poi fogalom. Igazából poipoi. Dorka kb 2 évesen egyszer csak rácuppant az akkor már általa két, a nővére által további két éve használt takaróra, kinevezte nyunyuvá, elnevezte poipoinak, és attól kezdve mindenhová hurcolta magával, ezzel aludt el és ébredt, szóval lett nekünk is hurcitakarónk. Ha én választhattam volna, nem egy ilyen műszálas, bár kétségkívül pihepuha wellsoft anyagú cuccot nevezek ki szívünk csücskévé, ám erről a kérdésről nem engem faggatott a kisasszony. 

Az idők folyamán a takapoi kissé viseltes lett, egyszer a konvektoron szárítottuk, ahonnan hátracsúszott, megolvadt egy darabja, ezután Dorka átdugta a lukon az ijját, úgy szopizta azt. Később a lukon a kézfeje is átfért már, még később a karjára is fel tudta húzni, ám mindez csak emelte poi fantasztikus és egyedi voltát (Dorka úgy alszik el, hogy átdugja rajta a kezét, ujj a a szájba, majd poit felhúzza a vállára...)

Mivel a mindenhova hurcibálás nem igazán tett jót a takaró külalakjának, plusz állandóan irtó mocskos és büdös lett egy-két nap alatt, higiénikus anya (muhaha) a tettek mezejére lépett, és gyártott néhány kicsi poit. Pont ugyanolyan színű wellsoft anyagot nem kaptam, így kicsit erősebb színben készültek - a kocsolást is jobban bírják. Nagy dráma esetén hatástalanok, de az esetek többségében legalább a lakásból kilépve elég ezeket a zsebkendőnyi darabokat magunkkal vinni. Természetesen a luk sem maradhatott le róluk. 

Gyerekrajz-tárolás

Egy ideje gondolkodtam azon, hogy is lehetne a gyerekek alkotásait állandó kiállítássá alakítani a lakásban úgy, hogy azért mozdulhassunk is a művektől... íme:

Egy fonalat kifeszítettünk a szoba két vége között. Vettünk egy csomag facsipeszt, meg mindenféle pöttyös, kockás, színes kartont, amiket ráragasztottunk a csipeszekre a lányokkal. Nagyon élvezték a ragasztgatást, de még jobban, amikor a saját műveik felkerültek a falra. Tényleg pofonegyszerű és olcsó megoldás, látványos, praktikus, újrahasznosítható. Like.

Tündérruha :)

Egy nagylányszoknya átalakulása kislánytündérruhává. A felső részt és a pántokat horgoltam, Red Heart márkájú pamutfonallal. Szerintem irtó édes lett, én meg szerény vagyok, naná.

A hátteret az idei kapolcsi fesztivál szolgáltatta, köszönet érte.