horgolt virág-csörgő

Van egy ismerősöm, akivel nagyon különleges a kapcsolatom. A kialakulása is érdekes volt, és a mai napig sokszor kapok Tőle nagy lelki ajándékokat. Közvetetten és közvetlenül is nagyon nagyban Neki köszönhetem, hogy sikerült Dorkát megszülni (VBAC témakörről itt bővebben olvashat, akit érdekel).

Ősszel született meg 4. gyermeke, háborítatlanul, szépen. Kis fehér cipőt szerettem volna kötni Neki, aztán ez elmaradt, többek között azért, mert azóta nem sikerült találkozni, másrészt pedig mivel rájöttem, hogy valószínűleg sokkal jobban köt, mint én :). Arra viszont emlékeztem, hogy horgolni nem tud (nos, ez is változott időközben, de sebaj), szóval e mellett a technika mellett döntöttem. Valami viszonylag hasznosat és viszonylag természeteset szerettem volna. Már rég terveztem, hogy egy csörgő-virágot gyártok, nosza, itt volt a remek alkalom.

szerintem nagyon helyes lett. Dorka legalábbis elég hamar lerohanta a cuccot.

Catania fonalból készült, rövidpálcákkal, szemre szaporítva-fogyasztva a szemeket. Gyapjúval tömtem, belsejébe kis csörgő került, ami egy tönkrement plüss csörgőkéből származott.
(Felhívás: ha valakinek vannak ilyen kincsei (kis csörgős plüssök, játékok), és csak kidobná, kérem, küldje el!!!!!!!!)

(A képeket is Verától kaptam, ez látszik is a minőségén.)

Hordozós kabát

Ezt sem most csináltam... viszont most is ugyanannyit használom, ha nem többet, mint két éve, mikor Boró volt hátibaba (óóó, elérzékenyülős szmájli). Aktualitásához hozzátartozik, hogy egy kedves ismerősömnek rég ígérgetem a képeket róla.

SZóval mi ugye hordozzuk a gyerekeket. Ez egy gyerekkel jó volt, mert könyebb a közlekedés, ha csak a praktikus oldalát nézzük a dolgoknak. Két gyerekkel - nekem - létszükséglet. El sem tudom képzelni, hogy rohangáltam volna Boró után a játszón, az utcán motorral száguldván, vagy akárhol, ha egy batár kocsit kell tolnom, őriznem közben. Szóval nekünk nagyon bejött a dolog.

Télen egy nagy probléma akad ezzel: az öltözködés. Vannak erre mindenféle remek megoldások, a külön öltözködéstől a hordozótakarón át a közös kabátig. Még nem járó gyerekkel szerintem ez a legjobb megoldás, melegítitek egymást, tuti nem fázik a picur, jobban érzitek is egymás rezdüléseit, jelzéseit. ÉS, ami most igazán fontos szempont: a kisebbikre csak egy sapkát húzok, és mehet is a hátamra, nincs vesződés overállal, takargatással, semmivel. Ellenérv szokott lenni a jaj, nem látom így a gyereket, nos, erre egy kis kozmetikai tükröt használok visszapillantóként, tökéletesen funkcionál.

A kabát alapja egy Tecsós 1500 Ft-ra leértékelt pufikabát, amibe két réteg polárt toldottam be. Mivel így kissé szellősnek éreztem a baba nyakánál a megoldást, varrtam rá egy plusz csövet, aminek a tetejébe behúztam egy gumit, és rátettem egy húzóbigyót (nem tudom, mi a neve, amit benyomsz, és akkor tudod csúsztatni, ha kiengedet, ott marad). Nem vagyok túl profi varrónő, belülről ez látszik is, de kívülről nem annyira, plusz a gyakorlatban tökéletesen működik a dolog, és ez a lényeg.

Dorkával talán még nincs is kép, így néhány régi kép következik. (azóta sokkal szebb vagyok ám, és van egy sokkal csinibb sapim is, szóval lesznek új képek :D)

Csat-tartó

Ha az embernek lányai vannak, előbb-utóbb elárasztják a különböző kis haj-biszbaszok, csitcsatok, miegyebek. ezek rendszerezésére láttam egy nagyon jó ötletet, egy lógós szalagot, amire rá lehet csattintani a használaton kívül lévő csatokat.

filcből készült, kézzel varrva az egész.

Sapka apánknak

Évekkel ezelőtt, talán az első karácsonyunkra kötöttem egy sapkát és egy sálat a férjemnek. A sapka kissé, khm, túl fiatalos lett mára, naaagy bojttal a tetején, meg ki is nyúlt kissé, szóval aktuális volt egy újítás e téren. Mivel az említett sapi ráadásul pár napig nem tartózkodott itthon, ellenben akkor épp bazi hideg volt, viszont családi kimozdulást terveztünk, sürgősen kellett valami megoldás, így született meg ez a sapi. Ugyanazokat a fonalakat használtam, mint a régi szetthez, így a sál passzol hozzá :) (igen, tecsógazdaságos megoldás)

a minta saját, egy ideig egyenesen kötni előbb patentet, aztán simán, majd 5 helyen minden 2. sorban fogyasztani. 

 (a rajongó kifejezés Dorka arcán nem az én művemnek szól, efelől nincs kétségem...)

kötött kiscipő

Ezt még pocakDorka idején kötöttem, Neki. előszálból készült, amit ennél a sapinál is használtam, ráadásul ez  fél szállal készült, hogy ne legyen túl vastag, úgyhogy iszonyú sokszor szakadt el. Viszont nagyon érdekes, mert az összeillesztés nem látszik, simán egymásra teszem a két szakadt véget, és lehet kötni tovább.
Végül sokat nem hordta, mert nyáron lett volna épp jó Rá, de emléknek megmarad. :)

a minta lényegében a Saartjes Bootees, némi módosítással (mert vastagabb volt a fonal, és mert jobban tetszett ez a záródás egy kislánynak)

Katicajelmez

Pénteken a Csanában, ahova Boró jár, farsang lesz. eddig nem sikerült egy ilyen jellegű megmozdulásra sem eljutni, azt hittem, idén még kimarad ez a program nekünk, de nem, nem. Anya törheti a fejét. Első körben gombára gondoltam, De az Borónak nem tetszett, amikor felvetettem a katicajelmezt, sokkal lelkesebb lett.
És lőn.

igazán büszke vagyok, mert kerek 0 forintból oldottuk meg a jelmezt: a harisnya egy én régi harisnyám, kissé méretre igazítva, a fölső egy örökölt, kissé nagy darab, de a célnak tökéletesen megfelel, a csápok hajpántra csavart pipaszurkából vannak. A páncélt régről maradt nem túl  minőségű filcből varrtam, két réteg, hogy legyen némi tartása is. A pöttyök ráhelyezésésben Boró is lelkesen segített, kerestünk katicabogarat ábrázoló képeket, és próbálgattuk. A fránya pöttyök néha elmenekültek, néha az egyik oldalra menekültek, majd középre sorakoztak, de végül megtalálták a helyüket :) (jó móka volt).

Szerintem irtó cuki lett a kis katicám :)

babapulcsi

Kötöttem Boró Csecsemőbabájának (Rozi) egy pulcsit, maradék vastag szürke fonalból, amiből még évekkel ezelőtt kötöttem apájának sapkát és sálat. A minta egy norvég csillagminta sk festésű (ételfestékkel) rózsaszín Rikker fonalból. nagyon jó lett, Borónak is nagyon tetszett, le is adta a rendelést magának egy ugyanilyenre.
Jó kis haladós volt, 6-os tűvel kötöttem (de elég lett volna 8-assal is, a gyerekpulcsi azzal készül).

Arra gondoltam, nem pulcsit, hanem mellényt, vagy rövid ujjú pulcsit kötnék Neki, azt tovább tudná használni...
ezek a minták tetszenek:
http://moonarts.com/blog/free_patterns/pages/cotton-candy-print.htm
http://www.ravelry.com/patterns/library/icutie

tervben

tanakodom, melyik legyen a befutó...

http://girlinsheepsclothing.wordpress.com/2009/08/12/miss-sadies-scarflette-a-free-pattern/

http://www.lionbrand.com/patterns/80846AD.html?noImages=&r=1

Recycling - férfiingből

Családunkban sok elhasznált férfiing halmozódik... illetve nálam köt ki a család elhasznált ingállománya :) Jó mintájúak, jó anyagúak, nincs szívem kidobni. Kicsit utánanéztem, miket is lehet ezekből alkotni, és meglepően sokmindent...

kislányfölsőt
buggyos ujjú ruhácska( részletes leírás itt )
ruhácska még
és még
pántos kislányruha
még egy
még egy 
és még
női blúz
női miniruci (hálóing?)
női fölső 
több variáció Danától


pizsama pólóból
még egy pizsi
és még egy

úgyhogy tervbe is vettem néhány apaing szétkaszabolását :)

Csecsemő baba

Közel áll hozzám a waldorf pedagógia. Az egésszel a waldorf-babákon keresztül kerültem kapcsolatba, aztán ahogy egyre jobban megismertem, egyre több elemével értettem egyet. Hiszem, hogy fontos, hogy a gyerekeket természetes anyagú, lehetőleg kézzel készített, egyszerű játékok vegyék körül, amiket pillanatnyi hangulatuk szerint "használhatnak". EZ nem jelenti, hogy nincs nálunk műanyag baba (de, Boró megtalálta a húgom gyerekkori életnagyságú csecsemőbabáját, ami majdnem akkora, mint ő, azóta Fülöpke állandó játszótárs), vagy  más gyári játék, de igyekszem minél több szép játékot magam elkészíteni.

A waldorf a kisebb gyerekeknek a puha, csupaszra nem vetkőztethető, tehátt plüsstestű manókat ajánlja. Öltöztetős-hajas baba már az ovis korúaknak való inkább, akik ha lecsupaszítják, utána fel is tudják öltöztetni a babákat. Kivéve, ha a kisebb gyereknek kistestvére érkezik. Ez esetben sokat segíthet egy csecsemőbaba. (ez érvényes műanyag babára is persze)
Eredetileg úgy gondoltam, Hanna születésekor kapja meg Boró a csecsemőbabáját. Aztán arra jutottam, hogy talán jobb, ha hamarabb, hogy addig is gyakorolhasson, megszokhassa (az új játékokat általában csak kis idő múlva "lakja be", nem rögtön szokott játszani velük). Hozzájárult ehhez a döntéshez az is, hogy anyum ragaszkodott egy műanyag csecseműbaba vételéhez és ajándékozásához, ami miatt volt is némi vitánk, és igazából bánt, hogy nem értette meg és fogadta el az érveimet :(

Visszatérve a csecsemőbabához: a minta 4 különböző szabásminta összedolgozásából született, és nagyon büszke vagyok rá. kicsit hosszú lett a törzse, és rövid a lába, és csecsemőként lehetne a testéhez képest kicsit nagyobb a feje, de ezek ellenére szerintem elég jól sikerült kis darab lett, fix, nem mozgatható végtagokkal, amik viszont határozottan ölelő, illetve hordozott-baba pózban vannak, így remekül lehet magunkra kötözgetni. A méret (kb 40 cm) is pont jó lett egy kétéves gyereknek, az újszülött méret (50 cm) túl nagy lett volna még Borónak (bár kétségkívül rajongana érte). Sokat küzdöttem vele, sokat próbálkoztam az egyedi szabásminta miatt, sok a kézi varrás benne, az arcát sem elsőre sikerült megcsinálni. És a hajról még nem is beszéltem. De örülök, hogy megcsináltam, mert Boró igazán sokat játszik vele, szeretgeti, magára kötözgeti, pelenkázza, szoptatja, sőt, mióta ismét járunk Ringatóra, oda is visszük, és míg én HannaDorkával játszom, ő Rozi babával csinál mindent. Imádnivaló :)