Ezt sem most csináltam... viszont most is ugyanannyit használom, ha nem többet, mint két éve, mikor Boró volt hátibaba (óóó, elérzékenyülős szmájli). Aktualitásához hozzátartozik, hogy egy kedves ismerősömnek rég ígérgetem a képeket róla.
SZóval mi ugye hordozzuk a gyerekeket. Ez egy gyerekkel jó volt, mert könyebb a közlekedés, ha csak a praktikus oldalát nézzük a dolgoknak. Két gyerekkel - nekem - létszükséglet. El sem tudom képzelni, hogy rohangáltam volna Boró után a játszón, az utcán motorral száguldván, vagy akárhol, ha egy batár kocsit kell tolnom, őriznem közben. Szóval nekünk nagyon bejött a dolog.
Télen egy nagy probléma akad ezzel: az öltözködés. Vannak erre mindenféle remek megoldások, a külön öltözködéstől a hordozótakarón át a közös kabátig. Még nem járó gyerekkel szerintem ez a legjobb megoldás, melegítitek egymást, tuti nem fázik a picur, jobban érzitek is egymás rezdüléseit, jelzéseit. ÉS, ami most igazán fontos szempont: a kisebbikre csak egy sapkát húzok, és mehet is a hátamra, nincs vesződés overállal, takargatással, semmivel. Ellenérv szokott lenni a jaj, nem látom így a gyereket, nos, erre egy kis kozmetikai tükröt használok visszapillantóként, tökéletesen funkcionál.
A kabát alapja egy Tecsós 1500 Ft-ra leértékelt pufikabát, amibe két réteg polárt toldottam be. Mivel így kissé szellősnek éreztem a baba nyakánál a megoldást, varrtam rá egy plusz csövet, aminek a tetejébe behúztam egy gumit, és rátettem egy húzóbigyót (nem tudom, mi a neve, amit benyomsz, és akkor tudod csúsztatni, ha kiengedet, ott marad). Nem vagyok túl profi varrónő, belülről ez látszik is, de kívülről nem annyira, plusz a gyakorlatban tökéletesen működik a dolog, és ez a lényeg.
Dorkával talán még nincs is kép, így néhány régi kép következik. (azóta sokkal szebb vagyok ám, és van egy sokkal csinibb sapim is, szóval lesznek új képek :D)
Bejegyzések
