nyomdázott csomagolópapír

Ma ismét kreatívkodtunk délután, ismét krumplinyomdával. Ezúttal nem apróztuk el a dolgot, egy jó nagy adag papírt megfestettünk, kizárólag rózsaszín és lila szívekkel és virágokkal. Ha Borón múlik, csak ezek a színek jöhetnek számításba, valószínűleg így kompenzálja, hogy élete első hónapjaiban szinte kizárólag uniszex ruhái voltak (praktikus anya gondolt az esetleges ellenkező nemű másodszülöttre is. A dolog ott durvult el, mikor kiderült, másodszor is lányt váron, nos azóta...khm... elég, ha annyit mondok, hogy hetente-kéthetente egy teli gépes rózsaszínes mosásunk mindig akad. Azt hiszem ezt nevezik a ló túloldáalának :D)

De visszatérve a festéshez: ezúttal nem csak Boró ízlésficamát ízlését tükrözte a dolog, hanem azt a körülményt, hogy a papír egy kislánynak készült. mármint ebben fogja kapni, amit kap. Mivel nem vagyok benne biztos, hogy az anyukája nem olvassa a blogomat, amíg megkapja azt a bizonyos ajándékot, azt most nem részletezem, pedig ez volt a kettes számú kreatívkodásunk ma délután, és nagyon jó volt együtt csinálni :)
Nagyon jó móka volt ez a mai, Boró teljesen lelkesen közreműködött, ügyes is volt. Őszintén szólva én is nagyon élveztem egy bazinagy fehér papírt kedvem szerint összemaszatolni, mindenkinek ajánlom, mint feszültségoldó gyakorlatot. Dolgunk végeztével a nagylány segített elpakolni, feltörölni a festékfoltokat, becsomgolni a becsomagolandót, szóval tényleg hasznos kis segítség volt :)